objektivitás

Objektivitás olyan minőség, amely a megismerésben az érzelmek, előítéletek vagy személyes nézetek hatásától független megközelítést jelent. Az ilyen gondolkodás célja, hogy leírt állítások a lehető legnagyobb mértékben a megfigyelhető valóságon alapuljanak, és bizonyítékokra, mérhetőségre, megismételhetőségre támaszkodjanak. A fogalom központi szerepet játszik a tudományos módszertanban, a jogi és bírálati rendszerekben, valamint a szakmai kommunikációban.

Filozófiában az objektivitás az igazolhatóság és az interszubjektív közös értelmezhetőség normája köré épül. Ugyanakkor viták folynak arról, hogy teljes mértékben mentesek lehetünk-e a szemléleti korlátoktól, és hogy a megközelítések mennyiben hordoznak kulturális vagy nyelvi beágyazottságot. Az objektivitás tehát gyakran normatív elv, amelyet a gyakorlatban különböző módszerekkel igyekeznek megvalósítani.

A tudományban az objektivitás operatív formát ölthet: standardizált definíciók, kontrollált megfigyelések, mérési protokollok, megismételhetőség és peer review útján történő ellenőrzés révén. A médiában és a közlésekben objektivitás a tények pontos közlésére, az ellenőrzött forrásokra és a kiegyensúlyozottságra épül, bár a nyelvi megfogalmazás és a kiválasztott szempontrendszer árnyalatokat adhat.

Kihívások között szerepelnek a kognitív torzítások, kulturális kontextusok, módszertani korlátok és az algoritmikus torzítások. Az objektivitás tehát nem állandó tulajdonság, hanem folyamat és ideál, amelyet különböző területeken eltérő eszközökkel és kritikával igyekeznek fenntartani. Objektivitás megközelítéséről sokszor annak megbízhatósága és a közös érthetőség a mérőpróba.