nyomáskoefficiens

Nyomáskoefficiensnek (Cp) nevezzük a nyomásdinamika egyik alapfogalmát, amely a nyomás helyi eloszlását jellemzi egy felszín felületén. Definíció szerint Cp = (p - p∞) / q, ahol p a felületi statikus nyomás, p∞ a szabadáramú nyomás, és q = 0,5 ρ v∞^2 a dinamikus nyomás. A Cp dimensionless mennyiség, ezért összehasonlítható különböző áramlások között.

Értelmezés szerint a Cp-érték a szabadáramú nyomástól való eltérést tükrözi. A sztagnációs pontban Cp = 1, mert p = p0 és p∞ + q = p0. A nyomás lehet nagyobb vagy kisebb a szabadáramú nyomásnál, így Cp értékei lehetnek pozitívak vagy negatívak; például a felülettől függően suction területeken Cp negatív értéket vehet fel.

Használat és jellemzés: a Cp-eloszlás mutatja a nyomáseloszlást egy adott felületen, és ebből számíthatók a felületre ható nyomó- és emelőerők, valamint a nyomatékok. Cp-eloszlás erősen függ a geometria, a dőlésszög (észlelhető például az egyes pontokra), a Reynolds-szám és a kompresszibilitás hatása. Inkompresszibilis, inviscid elrendezésekben gyakran könnyebb a viselkedés megértése, de valós, viszkoptól és sűrűségtől függő áramlásoknál a Nyomáskoefficiens meghatározása korrekciókat igényel.

Mérés és számítás: Cp-értéket gyakran kapunk kísérleti mérésekkel nyomáscsúcsokból és tapsokból a szélcsatornában, illetve számítógépes dinamika (CFD) eredményeiből. A Cp-eloszlások lehetővé teszik a formák és aerodinamikai terhelések összehasonlítását és optimalizálását.