nyomdatechnikai

Nyomdatechnika vagy nyomdatechnikai tudomány a nyomtatás és reprodukció folyamatainak átfogó területe. A szakág vizsgálja és fejleszti a kép- és szöveganyag előállításához használt eljárásokat, gépeket, tintákat és anyagokat, valamint a minőség- és környezetirányítás eszközeit.

A nyomdatechnika története a könyvnyomtatás koráig nyúlik vissza, majd a 20. században kialakultak a mai kötőelemek: ofszet-, litográfia-, mélynyomás- és később a digitális nyomtatás rendszerei. A digitális technikák térnyerése radikálisan megváltoztatta a kiadvány- és csomagolóipart, lehetővé téve rövid kiszállításokat, testreszabást és gyors reakcióidőt.

A fő nyomdatechnikai eljárások közé tartozik az ofszetnyomtatás (például kereskedelmi kiadványok tömeges előállítása), a digitális nyomtatás (toner- és tintaalapú rendszerek rövid kiadásokhoz), a litográfia vagy kőnyomtatás, a mélynyomás, a selyemnyomás (szitanyomtatás) és a flexónyomtatás (fonalmenti nyomtatás rugalmas alátámasztással). Ezek az eljárások különböző felületekre és anyagokra alkalmazhatók, a papírtól a csomagolóanyagokig és textíliákig.

Az alkalmazások széles skálája magába foglalja a könyv- és folyóiratnyomást, a csomagolóanyagokat, címkéket, posztereket és textilnyomást, valamint a marketing- és fogyasztói termékek felületeinek nyomtatását. A minőségbiztosítás és a környezeti felelősség kiemelt a területen, ISO szabványok és ICC-színmenedzsment mentén történő ellenőrzésekkel.