nyomatékeloszlás

A nyomatékeloszlás a szerkezetekben az adott keresztmetszet mentén eloszló hajlítónyomatékok változását jelenti. M(x) a hosszanti koordináta szerint megadja, hogy a belső nyomaték milyen mértékben és hol jelentkezik a tagokon. Ez az eloszlás meghatározza a hajlítási igények helyét és méretét a szerkezetben.

Az eloszlást számos tényező befolyásolja, így a terhek eloszlása, a támogatások és kötöttségek típusa, valamint a tagok közötti összeköttetés. Például folytonos gerenda esetén az M(x) görbe középpontjai és maximumai a belső támaszok környékén alakulhatnak ki, míg egyszerűen támasztott vagy mereven rögzített szerkezeteknél más eloszlás adódik. Az eloszlás jellemzői meghatározzák a szükséges keresztmetszeti méretezést és a megfelelő megerősítési kényszereket.

Számítási módszerek közé tartoznak a zárt-forma megoldások egyszerű esetekre és a haladó módszerek, például a slope-deflection (egyenleg és elmozdulás alapú) megközelítés, a nyomatékeloszlási módszer (moment distribution) vagy a végeselem-analízis. Ezek segítségével M(x) és a kapcsolódó nyomatékértékek megadhatók és vizsgálhatók.

Alkalmazásokban a nyomatékeloszlás ismerete a tartószerkezetek biztonságos és költséghatékony tervezéséhez szükséges. A hazai és nemzetközi szabványok a tervezés során alapvető követelményként írják elő a helyi nyomatékértékek meghatározását, különösen vasbeton és acél elemek esetén, ahol a nyomatékeloszlás alapján történik a megerősítés és a keresztmetszeti méretezés.