nyájimmunitás

Nyájimmunitás az a jelenség, amikor egy elég nagy részben immunis egyének jelenléte a populációban indirekt védelmet nyújt a többi, még fogékony egyén számára. Ez az indirekt védelem a fertőző ágensek terjedésének lassításával jár, s így csökken a fertőzések száma és a súlyos kimenetelek kockázata.

A küszöbérték általában a kórokozó alapvető reprodukciós számától, az R0-tól függ. A küszöb közelítő értéke: 1 − 1/R0. Így a rendkívül fertőző kórokozók esetén magasabb immunitási arányra van szükség. A gyakorlatban azonban a kontaktusmintázat, a vakcina hatékonysága, a populáció szerkezete és a fertőző variánsok módosítják a tényleges küszöbértéket.

A nyájimmunitást nagyrészt vakcinációval érjük el. Természetes fertőzéssel is kialakulhat, de ez súlyos betegségekhez vezethet. A vakcinák csökkentik a fertőzés valószínűségét, a fertőzöttek számát és a fertőzés időtartamát. Fontos azonban, hogy egyéni védelmet nem garantál minden esetben, különösen immunszegény állapotok vagy variánsok megkerülése esetén.

Az eredményes nyájimmunitás a közegészségügy lényege: a fertőzések kitörésének megelőzése és a súlyos megbetegedések miatti terhelés csökkentése. Ehhez magas oltási lefedettségre, folyamatos felügyeletre, szükség esetén emlékeztető oltásokra és az egyenlő hozzáférés biztosítására van szükség.

Etikai és társadalmi tényezők is befolyásolják: igazságos hozzáférés, oltási gyakorlatok elfogadása, információs környezet és megbízható közegészségügyi kommunikáció. Nyájimmunitás elérése hosszú távú, dinamikus folyamat, amely a jogi, gazdasági és kulturális kontextust is figyelembe veszi.