nullhipotézist

Nullhipotézis (H0) egy statisztikai hipotézis, amelyet kiinduló állításként fogalmazunk meg egy vizsgálatban. Gyakran azt mondja ki, hogy nincs hatás vagy nincs különbség a vizsgált populációk között. Célja, hogy alapként szolgáljon az adatok értékeléséhez: ha a megfigyelt adatok elég erősek ahhoz, elutasítjuk H0-t; ellenkező esetben nem utasítjuk el.

Formálása legyen konkrét és tesztelhető, például: μ = μ0 vagy a populációk közötti különbség nulla, vagy p = p0. A vizsgálat során kiválasztunk egy szignifikanciaszintet α, kiszámolunk egy teszt-statisztikát és ennek alapján p-értéket vagy a kritikus tartományt. Ha a p-érték ≤ α, gyakran elutasítjuk H0-t; ellenkező esetben nem utasítjuk el.

Értelmezés: az elutasítás vagy nem elutasítás nem bizonyíték arra, hogy H0 igaz vagy hamis; egyszerűen arról szól, hogy a megfigyelt adatok mennyire hagynak elegendő bizonyítékot a feltételezés ellenőrzésére. A lehetséges hibák közé tartozik a Type I hiba (elutasítjuk egy valós H0-t) és a Type II hiba (nem utasítjuk el egy hamis H0-t); a teszt teljesítménye a mintaméret és az előfeltételezések függvénye, a power 1−β.

Történeti megközelítésben a nullhipotézis vizsgálata a klasszikus gyakorlathoz tartozik, melyet Fisher és a Neyman–Pearson keretrendszer dolgozott ki. Használata a tudományos kutatásban a bizonyítékok alapján hozott döntéseket segíti.