novellák

Novellák, vagy novelláknak nevezett prózai művek, a próza hosszúságának egy középső kategóriáját képviselik. A novella hosszúságában a rövid történet és a regény között helyezkedik el. Jellemző rájuk a koncentrált cselekmény, a korlátozott számú szereplő és egy központi konfliktus; a történet gyakran egy szűk idő- vagy térkeretben zajlik, a nyelv pedig tömör és gazdag hangulatban.

A novellák célja gyakran az olvasóban egy meghatározott hatás kiváltása; a fókuszált szerkezet lehetővé teszi a gyors iramban történő eseményvezetést és a morális vagy egzisztenciális következtetések felhívását. A lezárás lehet nyitott vagy csattanó.

A magyar irodalomban a novella kifejezést a rövidebb elbeszélésekre és a kisregény határán álló művekre egyaránt használják. Elterjedtsége, kiadási formái és kritikai értelmezése a korszakonként változik; gyakran találkozik a novellafüzérben vagy önálló kötetben.

Nemzetközi hagyománya szerint a novella rövid, intenzív prózai forma, amely a Boccaccio előtti gyökerektől elindulva a 19–20. században vált széles körben ismertté. A zsánerhez kapcsolódó művészek – a társadalmi problémáktól a filozófiai vagy fantasztikus témákig – különböző tónusokkal és megoldásokkal gazdagították.