naptárreformok

Naptárreformok alatt olyan változtatásokat értünk, amelyek a naptárak szerkezetét, számítási szabályait vagy a hét napjainak felosztását módosítják. Célja lehet a föld keringésének pontosabb lekövetése, hosszú távú időszámítás javítása, administratív egyszerűsítés vagy vallási és közigazgatási gyakorlatok közti összhang megteremtése.

Az egyik legismertebb példája a Julián-naptár bevezetése volt: Julius Caesar Kr. 46‑ban 365 napos éves rendszert vezetett be, és minden negyedik évben szökőnapot iktatott be. Ez a megoldás hosszú távon időzítési hibát okozott, mert a föld bolygó keringési ideje nem osztható pontosan 365 napra. Ennek kijavítására később a Gregorián-naptárat vezették be, amely a szökőévek szabályát finomítva mérlege az év hosszát, így 400 év alatt 97 szökőév adódik. A reform 1582-ben kezdődött, és az átállás a katolikus országokra korlátozódott kezdetben; később azonban világszerte fokozatosan elfogadták.

A Francia Forradalom idején 1793-ban a Francia Forradalmi naptár kísérleti reformot is alkalmazott: 12 hónap, mindegyik 30 nap, plusz 5 vagy 6 extra nap; napokat és éveket decimális rendszerben számoltak. 1805‑ben visszatértek a Gregorián-naptárhoz.

A 20. század elején a Szovjetunióban is javasolták a hét nap rendszerének átalakítását: öt- vagy hatnapos munkahét bevezetését a termelés és az ateizmus erősítése érdekében, majd ezek után a hét napos rendszer újra bevezetése következett el. Ezek a kísérletek nem terjedtek el tartósan.

Jelenleg a Gregorián-naptár a legszélesebb körben használt világnaptár, bár időről időre felmerülnek viták arról, hogy vajon szükség lenne-e további, szervezeti vagy digitális célokat szolgáló reformokra. A gyakorlatban azonban ettől a standardtól ritkán térnek el.