névazonosítás

Névazonosítás olyan eljárás, amelynek célja, hogy egy személyt a nevének alapján azonosítsanak vagy azonosításhoz kötődő rekordokat kapcsoljanak össze. A név önmagában nem egyedi azonosító, ezért gyakran használják kiegészítő adatokkal (például születési dátum, cím, egyedi azonosító), hogy csökkentsék az összetévesztés esélyét.

Alkalmazási területei közé tartozik az adatbázis-menedzsment, ügyfél- és tagnyilvántartások, levéltári és kutatási tevékenységek, illetve online szolgáltatások, ahol személyek keresése vagy rekordok összekapcsolása történik név szerint. A névazonosítás különbözik a hivatalos személyazonosítástól, amelyhez általában hivatalos okmányok igazolják az illető kilétét; a név elsődlegesen a diszambiguáció eszköze, és gyakran megerősítésre vagy kizárásra van szükség.

Módszerek közé tartozik a név normalizálása (diakritikus jelek kezelése, kis- és nagybetűk egységesítése), a hasonlóság- vagy fonetikus egyezésen alapuló párosítás, és a kontextuális adatok használata (születési dátum, lakcím, foglalkozás). Gyakran alkalmaznak deduplikációt és több attribútum kombinációjára épülő ellenőrzést a pontosság növelése érdekében.

Főbb kihívások a névváltozatok széles skálája (írásmódok, transliterációk, házassági nevek), azonos vagy hasonló nevek előfordulása, adatok hiányossága és minősége, valamint adatvédelmi és jogi korlátozások (például GDPR). Megfelelő gyakorlatok mellett a pontosság és a felelősségvállalás is javulhat.

Jógyakorlatok közé tartozik a több attribútum használata a döntések megerősítéséhez, az adatok rendszeres tisztítása és frissítése, nyomonkövethetőség és átláthatóság biztosítása, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok szigorú betartása.