nátriumkoncentráció

A nátriumkoncentráció a nátriumionok mennyiségét jelenti egy adott oldatban, leggyakrabban a vérben vagy más testfolyadékokban. A nátrium létfontosságú elektrolit, amely szerepet játszik a folyadékegyensúly fenntartásában, az idegimpulzusok továbbításában és az izomfunkciók szabályozásában. A vér nátriumkoncentrációját millimol per liter (mmol/L) vagy milliekvivalens per liter (mEq/L) mértékegységben fejezik ki.

A normál vér nátriumkoncentráció általában 135 és 145 mmol/L között mozog. Az ettől eltérő értékek problémákra utalhatnak. Az alacsony nátriumkoncentrációt, amit hiponátriémiának neveznek, túlzott folyadékbevitel, bizonyos gyógyszerek, vese- vagy hormonális problémák okozhatják. Tünetei lehetnek fejfájás, hányinger, fáradtság, zavartság, és súlyosabb esetekben görcsök vagy kóma.

A magas nátriumkoncentrációt, amit hipernátriémiának neveznek, általában a folyadékvesztés, például kiszáradás, hányás, hasmenés, vagy a nátriumbevitel túlzott növekedése okozza. Tünetei közé tartozhat szomjúság, szájszárazság, zavartság, ingerlékenység, izomgyengeség, és súlyosabb esetben görcsök vagy neurológiai problémák.

A nátriumkoncentráció mérésére vérvizsgálatot végeznek. Az eltérések diagnosztizálása és kezelése alapvető fontosságú az egészség megőrzése szempontjából, mivel a nátrium egyensúlyának felborulása komoly egészségügyi következményekkel járhat. Az orvosok a mért értékelés alapján állítják fel a diagnózist és határozzák meg a megfelelő kezelési stratégiát.