mikorrhizális

Mikorrhizális kapcsolatról akkor beszélünk, amikor egy gombafaj szimbiózist alakít ki egy növény gyökérzetével. A gomba hifái a gyökér felületét és a környező talajt is érintik, ezáltal növelik a víz és ásványi anyagok felvételi felületét. A növény szénhidrátokat ad a gombának fotoszintézisből, a gomba pedig a vizet és főleg foszfort, illetve egyéb tápanyagokat szolgáltat a növénynek.

A mikorrhizális kapcsolatoknak több típusa ismert. A leggyakoribb a arbuszkuláris mikorrhiza (AM), amelyben a gomba a növény gyökérsejtjeibe is bejut arbuszkulusokat képezve. Más formák közé tartoznak az ekto-mikorrhizák, amelyek a gyökér külső részét körbetapintják, mantelt és Hartig-hálót hoznak létre, miközben a talajban hosszú hifákat fejlesztenek ki.

Jelentősége abból adódik, hogy hozzájárulnak a növények víz- és foszforfelvételéhez, és sok esetben más ásványi anyagokhoz és nyomelemekhez is hozzáférést biztosítanak. Ezzel növelik a növények szárazságtűrő képességét és segítik a talaj szerkezetének javítását. A mikorrhizális kapcsolatok hálózatos rendszereket is létrehozhatnak, amelyek több növény között megoszthatják az erőforrásokat.

Elterjedését tekintve rendkívül széles körben előfordulók: az AM a legtöbb szárazföldi növényre jellemző, míg az ECM főleg erdőket alkotó fáknál gyakori. A gyakorlatban a gazdálkodás és a talajkezelés függvényében a mikorrhizális kapcsolatok javíthatják a talaj- és növényrendszerek fenntarthatóságát, ám alkalmazásuk és hatékonyságuk faj- és környezetfüggő.