mibenlét

Mibenlét, vagy esszencia, a filozófiában az a tulajdonság-készlet, amely nélkül egy dolog nem lenne az, amilyen. Az esszenciális tulajdonságok azok, amelyek alkalmassá teszik a dolgot a maga fajára vagy típusára jellemző identitására, míg a véletlenszerű (axiliális) tulajdonságok megváltozhatnak anélkül, hogy az adott entitás mibenlétét megváltoztatnák. A mibenlét tehát a lényegi jegyek összességét jelenti, amely lehetővé teszi a kategorizálást és a változatosság korlátozását.

Historikusan az esszencia fogalma az ókori görög filozófiából, különösen Arisztotelész tanításaiból ered, ahol az „to ti esti” vagyis a lényeg meghatározza, mire képes egy dolog és milyen fajhoz tartozik. A középkorban a lényeg és a lét viszonyát vizsgálták, a lényegi attribútumokat a dolgok értelemzésének eszközeként használva. A modern filozófiában az esszencia kérdése átlépi a nyelvi és tudományos kereteket: egyes irányzatok szerint minden fajnak lehet meghatározható esszenciája, mások pedig úgy vélik, hogy egyes területeken az esszencia átértékelhető vagy megkérdőjelezhető. Az egzisztencializmus például úgy értelmezi a humán mibenlétet, hogy az létezés és szabad választások eredménye, nem pedig előre adott „beprogramozott” esszencia.

A mibenlét meghatározásának módszertanába beletartozik a szükséges és elegendő feltételek találása, az egyes kategóriák közti különbségek elemzése és a lehetséges világok szemlélete. Viták folynak arról, vajon a természetes fajok vagy a társadalmi kategóriák esszenciái reálisan megfoghatóak-e, és milyen mértékben alkalmazhatók a tudományos fogalmak a létező entitások identitására.

Példák: a geometriai értelemben a háromszög esszenciája a három oldal és a zárt alak; a víz esszenciája sok elmélet szerint a kémiai összetétel (H2O) vagy adott kontextusban a tulajdonságok összessége. A mibenlét fogalma nélkülözhetetlen a metafizikában, az ontológiában és a tudományfilozófiában, ahol az esszenciális és a nem esszenciális tulajdonságok közötti különbség befolyásolja a fogalmi elemzéseket.