mellékolvasatokkal

Mellékolvasatokkal egy olyan kiadási gyakorlatra utal a szövegkritikában, amely során a fő szöveg mellett a különböző kéziratokban előforduló alternatív olvasatokat és margóra írt megjegyzéseket rögzítik. A kifejezés a mellék- vagy marginalis olvasatokból származik: a mellék- jelentése oldalt vagy sides, az olvasat pedig egy adott szöveg olvasatát, értelmezését jelenti. A mellékolvasatokkal történő közlés célja, hogy a szöveg fennmaradt verzióinak sokféleségét dokumentálják, és lehetővé tegyék a kutatók számára a forráskövetés és az eredeti szöveg rekonstrukciójának elemzését.

Gyakorlati alkalmazásában a mellékolvasatokkal történő kiadás egy apparatus criticus részeként jelenik meg: a fő szövegen felül listázzák az adott olvasatokat jelölésekkel (sigla), megjelölve, mely manuskripttípusban vagy mely olvasatban fordul elő, és gyakran rövid magyarázatot adva az eltérés jellegéről. Ezzel a megközelítéssel a szerkesztő nyomon követi a változatokat, anélkül hogy a fő szöveget megváltoztatná, és lehetővé teszi a tudományos vitát az eredeti szöveg lehetséges változatairól.

Típusai között szerepelhetnek ortografikus, lexikai, grammatikai vagy szerkezeti különbségek, valamint marginalizált glosszák vagy scholiumok. Fontos korlátok közé tartozik, hogy nem minden margóra feljegyzett olvasat releváns a szöveg értelmezése szempontjából, és a kiadónak meg kell ítélnie azok jelentőségét. A mellékolvasatokkal való közlés különösen nélkülözhetetlen a könyv- és irodalomtörténeti, valamint a bibliai és ókori szövegek kritikai kiadásaiban.