meghibásodását

Meghibásodását a rendszerek, szerkezetek vagy folyamatok olyan állapota jellemzi, amelyben a kívánt teljesítmény nem érhető el, vagy a működés hibásan, illetve megszakad. A jelenség lehet ideiglenes vagy tartós, és gyakran a megbízhatóság csökkenésének eredménye. Meghibásodások esetén gyakran megváltozik a rendszer viselkedése, gyengül a funkcionalitás, vagy teljesen leáll a működés.

Számos kiváltó oka lehet: kopás, fáradás, korrózió, gyártási hiba, tervezési hiányosság, környezeti tényezők (magas hőmérséklet, nedvesség, rezgés), valamint emberi tényezők és szoftveres hibák. A meghibásodás típusai között megkülönböztethetők a fizikai vagy elektronikai hibák, a funkcionális hibák és a teljes kiesés. A megbízhatósági elemzések szerint a meghibásodások gyakran a bathtub görbe szerint három szakaszban jelentkeznek: korai infantilis hibák, véletlenszerű meghibásodások, majd a használat végén kopásból adódó meghibásodások.

A meghibásodás hatásainak kezelése és megelőzése érdekében a mérnöki gyakorlat megbízhatóság-tudatosságra épül. A megelőző és prediktív karbantartás, a redundancia, a monitorozás és a diagnosztikai eszközök alkalmazása mind javítják az availabilitást és csökkentik a váratlan leállásokat. Az értékeléshez és tervezéshez használatos mérőszámok közé tartozik az átlagos meghibásodási idő (MTBF) és az átlagos helyreállítási idő (MTTR); a meghibásodási módok és hatások elemzése (FMEA) segít priorizálni a beavatkozásokat. Szoftveres rendszerekben a verziókezelés, tesztelés és hibakezelés kiemelt szerephez jut.

Lásd még: meghibásodás, karbantartás, megbízhatóság.