megemésztés

Megemésztés a táplálék szervezetben történő lebontásának és a felhasználható tápanyagokká történő átalakításának összetett folyamata. A kifejezés magába foglalja a táplálék mechanikai feldolgozását, a kémiai bontást végző enzimek és gyomorsav hatását, a vékonybélben zajló bontást és az ott keletkező monomer molekulák felszívódását, majd ezek beépítését a szervezet anyagcseréjébe vagy energiaforrásként történő felhasználását.

A megemésztés első szakasza a szájüregben zajló mechanikai aprítás és a nyál által kezdeményezett szénhidrát-bontás. A gyomorban a gyomorsav és a pepszin segíti a fehérjék lebontását, a gyomorban keletkező chyme továbbhalad a duodenumba. A vékonybélben jelentős a kémiai bontás: a hasnyálmirigy enzimei (amiláz, proteázok, lipáz) és az epesavak emulgeáló hatása a szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat bontják le. A vékonybél belső felszínén a felszívódó termékek monoszacharidokká, aminosavakká, zsírsavakká és glicerin-származékokká alakulnak, és a vér- illetve nyirokkeringésbe jutnak. A felszívódott tápanyagok a májon keresztül jutnak el a test különböző részeibe felhasználásra vagy tárolásra.

A megemésztést hormonok és idegrendszeri jelzések szabályozzák. Például a gastrin fokozza a gyomorsav-termelést, a szekretin és a cholecystokinin a hasnyálmirigy enzimjeinek és az epeválasztásának koordinációjáért felel. A folyamat zavara vagy elégtelen működése malabsorpcióhoz, tápanyag-szükséglet-kiegyensúlyozatlansághoz és különböző betegségállapotokhoz vezethet, például laktóz-intolerancia, cöliákia vagy hasnyálmirigy-elégtelenség.