marógép

Marógépnek nevezzük azt a megmunkáló gépet, amelyben a forgó szerszám anyagot távolít el a munkadarabról. A munkadarab általában az asztalon rögzített, a szerszám pedig az orsóban forog, és az eszköz meghatározott tengelyek mentén mozogva hozza létre síkfelületeket, kontúrokat, furatokat vagy hornyokat. A megmunkálás történhet a szerszám és a munkadarab relatív mozgásával, illetve több tengelyes korlátozott mozgással.

Elterjedt típusai közé tartoznak a függőleges marógépek (az orsó függőlegesen helyezkedik el) és a vízszintes marógépek (az orsó oldalra kier, vízszintes elrendezés). A háromtengelyes (X, Y, Z) vagy bonyolultabb, négynél több tengelyes kivitelezés lehetővé teszi komplex geometriák megmunkálását. A hagyományos marógépek mellett a CNC-marók számítógépes programozással irányítottak, így autómatizált, nagy pontosságú és ismételhető megmunkálást biztosítanak.

Fő alkatrészei közé tartozik az orsó (szerszám forgatása), a munkaasztal (munkadarab rögzítése), vezetősínek és a mozgást biztosító mechanizmusok, valamint az előtolási és vezérlő rendszerek, hűtés és szerszámcsere lehetőségével. A marógépek end mill, szakaszos orvosi vagy arc-szerszámokkal dolgozhatnak, és gyakran alkalmaznak hűtőközeg-továltást a szerszámok élettartamának növelésére.

Működési területek: fémipari, műanyag és fa megmunkálás; kontúrok, zsebek, hornyok és felületek létrehozása. Pontosság és ismételhetőség nagyrészt a gép állapotától és a programozástól függ. Az történelemben a marógépek az 1800-as évek elején alakultak ki, majd a 20. században a CNC-technika megjelenésével teljesen átalakultak.