manométerekkel

A manométerek olyan nyomásmérő eszközök, amelyeket folyadék- vagy gázrendszerekben a nyomás mérésére használnak. A mért nyomás lehet abszolút, gauge vagy differenciális, és a referenciaponttól függően alakul ki a kijelzett érték.

A leggyakoribb típusok közé tartozik a U-alakú vagy csőhíd manométer, amelyben egy folyadéktöltésű oszlop magasságkülönbsége adja a nyomáskülönbséget; a Bourdoncső alapú nyomásmérő, amely a cső görbületének változását alakítja nyomássá; illetve a membrán- vagy kapszula típusú manométerek, ahol a rugalmas felületek deformációja hozza létre a jelet. Korszerűebbek a digitális vagy transzducer-alapú manométerek, ahol a nyomást elektromos jellé alakítják át.

A mértékegységek közé tartoznak a pascal (Pa), kilopascal (kPa) és a bar; gyakori még a psi is. A mérési tartomány és a felbontás a készüléktől függ, és a kiválasztott referenciától függően lehet abszolút, gauge vagy differenciális nyomás-mérés.

Használják ipari folyamatokban, HVAC rendszerekben, gázipari és folyadékelhelyezési mérésekben, laboratóriumi kísérletekben és bizonyos orvosi berendezések részfeladataiként.

A pontosságukat rendszeres kalibrálás biztosítja, amelyet hitelesített nyomásforrásokkal és szabványos eljárásokkal végeznek. Karbantartásuk magában foglalja a szivárgásmentesség ellenőrzését, a szennyeződések eltávolítását és a mérőeszköz megfelelő körülmények közötti üzemeltetését. A Bourdoncső elve a 19. században került be a gyakorlatba Eugène Bourdon által, és máig az egyik legelterjedtebb alapelv nyomásmérőkben.