magnetizált

Magnetizált állapotnak azt a helyzetet hívjuk, amikor egy anyag belső mágneses dipolusa egy irányba összetorlódott, így nettó mágneses momentummal rendelkezik. Ez legfeltűnőbben ferromágneses anyagokra jellemző, de paramágneses anyagok is lehetnek magnetizáltak a külső mező hatására.

A magnetizáció folyamata során a külső mágneses mező hatására a mágneses dipolok a térben rendeződnek. Ferromágnesekben előfordulhat, hogy a mező hatására berendezkedett állapot megmarad a mező megszűnte után is; ilyenkor remanencia (maradékmagnetizáció) észlelhető, és az anyag lehet állandó vagy hosszú ideig tartóan magnetizált. A mágnesesen viselkedő anyagok arányában a hibásan ismert „hysteresis” görbe jelzi a magnetizáció és a mező erősségének függését.

Anyagok és típusok. A magnetizáltságot különböző anyagokra értelmezzük: hard vagy erős mágneses anyagok (például Nd-Fe-B és SmCo) nagy koercivitással és jelentős remanenciával rendelkeznek, így tartósan magnetizáltak lehetnek. Soft mágnesek (például tiszta vas vagy könnyű acél) könnyen magnetizálódnak, de gyorsan elveszítik magnetizációjukat a mező eltávolításakor. Ferritek és egyéb mágneses keresztezőanyagok is gyakran alkalmazottak.

Mérés és mérési egységek. A magnetizációt M jelöli, amely A/m-ben (amperper méter) adható meg. A mágneses fluxust B teslában (T) mérjük, és összefügg B = μ0(H + M). A magnetizációt gyakran a saturációs magnetizációval, Br remanenciával és koercivitással jellemzik. Alkalmazások közé tartozik az elektromos motorok, transzformátorok, szenzorok és adat-tároló eszközök, ahol a magnetizált állapot alapvető fontosságú.