lézerdeszorpciós

A lézerdeszorpciós egy olyan technika, amelynek során lézerenergia hatására anyag deszorbeál a felületről, és gyakran ionizálódik, hogy tömegspektrometriában vagy más detektálási módszerekben analizálható legyen. A módszer különböző formákat ölthet, köztük a mátrixos lézerdeszorpciót és a mátrixmentes változatot, amelyek különböző minta- és analitikai igényekhez alkalmazkodnak.

Működési elv szerint a mátrixos lézerdeszorpcióban a mintát egy olyan mátrixban kristályosítják, amely erősen elnyeli a lézerfényt. A gyors energiainvázió miatt a mátrix és az analitikai molekulák felszabadulnak a gázfázisba, és az ionizáció gyakran a mátrixon keresztül történik. A mátrixmentes változatban közvetlenül az analitikai molekulák deszorbélnak, de ott nagyobb energia és nagyobb fragmentation léphet fel. A legtöbb alkalmazás UV vagy IR pulzuslézerekkel történik, és a mérés tömegspektrometriában történik, például MALDI-MS vagy LDI-MS formában.

Főbb felhasználási területek közé tartozik a proteomika, metabolomika és lipidomika, valamint a szövetekben végzett imaging tömegspektrometria. A módszer lehetővé teszi nagy molekulák, például fehérjék és oligomerek mérését lágy ionizációval, gyakran alacsony minta-kimutatási területekkel és jó érzékenységgel.

Előnyei közé tartozik a lágy ionizáció és magas molekulatömegű vegyületek detektálása, a minták viszonylag egyszerű kezelésével. Korlátai között szerepelhet a mátrix-könyökség és az indirekt mintázárképzés, a korlátozott térbeli felbontás és a mintavételi előfeldolgozás időigényessége. A MALDI-t a 1980-as években fejlesztették ki, és azóta alapvető eszközzé vált a nagy molekulák és biológiai minták vizsgálatában.