leülepedési

A leülepedési folyamat olyan fizikai jelenség, amely során a folyadékban suspensióban lévő részecskék gravitáció hatására leülepednek, és így egy ülep réteg, illetve a fölötte maradó tisztább közeg alakul ki. Természetes környezetben ez a jelenség például tavakban, folyókban és tengerekben zajlik, de mérnöki gyakorlatban is alapvető szerepe van a vízkezelésben és más folyamatokban.

Az üledés sebességét több tényező határozza meg: a részecske mérete, sűrűsége és formája; a közeg sűrűsége és viszkozitása; valamint a gravitáció tehetősége. A laminaris áramlás esetén a Stokes-törvény adja a süllyedési sebességet, amelyet egyszerű részecskékre jól lehet becsülni. Gyakorlatban a gátolt leülepedés és a tömörítés is fontos jelenség: a részecskék összeugrának és közeggel való kölcsönhatása következtében a leülepedés üteme lassabb lehet, majd a felső réteg kiigazított nyomása miatt a lerakódás tovább halad.

Gátlott leülepedés és flokkuláció koaguláció révén a részecskék összetapadnak és nagyobb tömeggé válnak, így gyorsabban süllyednek. A leülepedés gyakorlati alkalmazása a víztisztítás primer ülepítőiben, lamellás clarifierekben és szennyvíz-kezelésben található, ahol a szilárd anyagok eltávolítása alapvető előfeltétele a tisztított folyadék minőségének.

A leülepedési folyamat geológiai kontextusban is fontos: hosszú idők alatt üledékek rakódnak le, amelyekből üledékes kőzetek keletkeznek, és idővel környezetek történetét tükrözik.