levegminségromláshoz

A levegőminőség romlása olyan állapot, amelyben a levegőben a káros szennyező anyagok koncentrációja megemelkedik, vagy összetétele tartósan kedvezőtlenül változik. A fő szennyezők közé tartoznak a részecskés anyagok PM2.5 és PM10, a nitrogén-oxidok NOx, a kén-dioxid SO2, az ózon O3, a szén-monoxid CO, valamint illékony szerves vegyületek (VOC-k).

Fő forrásai közé tartozik a közlekedés, az energiaellátás és ipar, továbbá a mezőgazdaság. Természetes tényezők, például sivatagi por vagy erdőtüzek is hozzájárulhatnak a levegő minőségének romlásához. A szennyező anyagok koncentrációjára hat a meteorológia is: szél, hőmérséklet és páratartalom befolyásolja a terjedést és felhalmozódást.

Mérhetősége és nyomon követése általában a levegőminőségi indexek (például AQI) és határértékek alapján történik PM2.5, PM10 és O3 terén. Földi mérőállomásokból, időjárási adatokból és modellezésből nyernek információt, amelyek alapját képezik a döntéshozatalnak. Európában és világszerte léteznek szabályozások és irányelvek, például az EU Ambient Air Quality Directive és a WHO ajánlásai.

Egészségügyi hatások közé tartozik a rövid távú irritáció, köhögés és csökkent tüdőfunkció, valamint a hosszú távú kockázat növekedése krónikus légző- és szív- érrendszeri betegségekben. Különösen érintettek a gyermekek, az idősek és érzékeny betegségekben szenvedők.

Megelőzés és mérséklés érdekében fontos a források csökkentése (közlekedés tisztábbá tétele, tisztább energia, ipari kibocsátás-szabályozás), energiahatékonyság, várostervezési intézkedések és zöld infrastruktúra kiépítése, valamint közösségi és jogszabályi eszközök alkalmazása. A klímaváltozás időjárási szélsőségei fokozhatják a problémát, ezért a levegővédelmi és klímapolitikák szoros összhangban működnek.