könyörgés

Könyörgés, a magyar nyelvben a könyörgő cselekvés vagy jelenség általános megnevezése. A szó a igei gyökéből származik, a könyörögésből képzett főnév, amely az alázatos, mélyen egyetértő kérésnek vagy kérés-halmozódásnak a kifejezése. A könyörgés tehát lehet sürgető, szenvedélyes vagy reménykereső kérés, amely a segítség, kegyelem vagy megváltás célt tűz ki.

Etymológia és nyelvi jegyek szempontjából a könyörgés a köznyelvben a könyörög igéből ered, amelynek jelentése esdekelésre, könyörületes kérések intézésére utal. A szóhasználatban gyakran megkülönböztethető a névben hordozott esemény jellegét adó "könyörgés" és a vele rokon "könyörgések" vagy "könyörgésségek" formák, amelyek az esemény vagy a beszéd ismétlődő jellegére utalnak.

Használati területek széles skálája létezik. Vallási kontextusban a könyörgés gyakran istentől vagy szentektől való segítségkérésre, irgalomra irányuló imaként jelenik meg, lehet nyilvános liturgiai mozzanat vagy magán, személyes fohász. Történeti, politikai vagy jogi kontextusban a könyörgés meghívást jelenthet hatalomhoz, uralkodóhoz vagy állami intézményhez intézett kérvény formájában. Irodalmi használatban a könyörgés gyakran a szereplők kiszolgáltatottságát, empátiára való törekvését vagy a drámai feszültség növelését szolgálja.

Összegzésként a könyörgés a kegyelem vagy segítség iránti alázatos, érzelmileg átitatott kérés formája, amely kulturálisan széles körben megjelenik vallási, történelmi, politikai és irodalmi szövegekben.