költségstruktúrára

A költségstruktúra a szervezet vagy projekt költségeinek összetételét és megoszlását írja le, azzal a céllal, hogy megérthető legyen, mely költségek honnan erednek és hogyan járulnak hozzá a teljes kiadásokhoz. E költségstruktúrát különböző időtávokra és tevékenységek szerint lehet elemezni.

Az alapvető kategóriák közé tartoznak a fix (állandó) költségek és a változó költségek. Az állandó költségek olyan kiadások, amelyek nem változnak rövid távon az outputtól, például bérleti díjak, bizonyos személyi költségek és biztosítás. A változó költségek pedig a kibocsátás vagy mennyiség függvényében nőnek vagy csökkennek, például nyersanyagköltség, közvetlen munkaóra-költségek. Gyakran használják a félig állandó vagy részben változó kategóriát is a költségek olyan részhalmazára, amely részben reagál a tevékenység szintjére (például karbantartás vagy energiafogyasztás).

Közvetlen és közvetett költségek: A közvetlen költségek közvetlenül hozzárendelhetők egy termékhez vagy projekthez, például egy adott gyártási tétel nyersanyagköltsége. A közvetett költségek olyan kiadások, amelyek több termékre vagy tevékenységre oszlanak meg, és általában költséghelyekre vagy költségcenterekre osztva kerülnek hozzárendelésre.

Az elemzés módszerei közé tartozik a költséghelyek és költségcenterek létrehozása, a költségalkalmazás költségmeghatározó tényezők (cost drivers) alapján, valamint az activity-based costing (költség-aktivitás alapú számítás). Ezek segítik a költségek nyomon követését és a döntéshozatalt.

Használatuk kiterjed az árképítésre, költségkontrollra és nyereségességi elemzésekre, különösen a break-even pont meghatározására és a költségstruktúra-optimalizálásra. A költségstruktúra idővel változhat, ezért a rendszeres felülvizsgálat segít a stratégiai döntések megalapozásában.