káosz

Káosz a magyar szó a rendetlenség, zavartság vagy rendszertelenség állapotára utal. Eredetileg a görög chaósz (chaos) kifejezésből származik, amely a primordiális ürességre vagy hézagosságra utal a kozmikus rend keletkezése előtti állapotban. A fogalmat a hétköznapi beszédben és a tudományos illetve kulturális kontextusokban is használják.

A tudományban a káosz leggyakoribb használati területe a káoszelmélet és a dinamikai rendszerek vizsgálata. Olyan determinisztikus rendszerekről van szó, amelyek rendkívül érzékenyek a kezdeti feltételekre; apró különbségek hosszú távon jelentős eltérésekhez vezetnek. Jellemző példák között megtalálhatók az időjárási modellek, a Lorenz-attraktor és a dupla inga. A káosz gyakran fraktális geometria és összetett viselkedés formájában jelenik meg a fázistérben, és a rendszerek hosszú távú előrejelzése korlátozott lehet.

A káosszal kapcsolatban fontos megkülönböztetni a véletlentől: a káosz nem feltétlenül véletlenszerűség, hiszen a rendszerek többsége megfigyelhetően determinisztikus; a hosszú távú előrejelzés korlátozott pedig a nagyszámú kölcsönhatás és a kezdeti feltételek mérhetetlensége miatt van. A termodinamika entropiája a rendezetlenség mértékét írja le, de nem teljes mértékben fedi le a matematikai káosz fogalmát.

A görög mitológiában a káosz a kezdeti üresség személyesítő alakja, amely a rend és a kozmosz keletkezése előtti állapotot fejezi ki. A fogalom a kultúrában és az irodalomban is gyakran a rendezetlenség vagy a komplexitás szimbólumaként jelenik meg, és a modern nyelvhasználatban széles körben az összetettség vagy bizonytalan állapot leírására szolgál.