konzisztenciakezelési

A konzisztenciakezelés az elosztott rendszerekben az egységes állapot fenntartásának módszertana. Célja, hogy a különböző replikák, cache-ek és szolgáltatások között következetes és megbízható adat-állapot legyen, még a hálózati hibák vagy részleges kiiktatás idején is. A konzisztenciakezelés szerves része a tranzakciós feldolgozás, a replikáció és a késleltetett frissítések koordinálása.

Különböző konzisztencia-modellek léteznek. Az erős konzisztencia, például linearizálhatóság vagy serializálhatóság, biztosítja, hogy a felolvasás mindig a legfrissebb írásokkal adjon vissza eredményt. A végleges vagy eventual konzisztencia ezzel szemben türelmesebb, és idővel minden replikán eléri a közös állapotot. A CAP-tétel kimondja, hogy egy elosztott rendszerben nem lehet egyszerre mind a három jellemzőt teljesíteni: konzisztenciát, rendelkezésre állást és részleges particionálódást tolerálni. A BASE megközelítés ezzel szemben a skálázhatóságot és rendelkezésre állást helyezi előtérbe. A gyakorlati megoldások közé tartozik a MVCC, a verziókezelés, időbélyegek és a konfliktuskezelés.

Eszközök és technikák közé tartoznak a konszenzus-alapú protokollok, például Paxos és Raft, a többfázisú tranzakciók (2PC, 3PC) és a szinkron vagy aszinkron replikáció. Konfliktuskezelésre alkalmazható technikák közé tartoznak a CRDT-k (konfliktusmentes replikációk) és az időbélyeg-alapú verziókezelés.

Gyakorlati alkalmazásoknál a konzisztenciakezelés meghatározza a felhasználói élményt és az adatminőséget. Mikroszolgáltatások, adatbázisok, cache-szintek és valós idejű együttműködési rendszerek esetében gyakori a konzisztencia-szintek finomhangolása.

Összefoglalva, a konzisztenciakezelés célja megosztott állapotok összehangolása, a hálózati kiesések közti folyamatos működés biztosítása és a megfelelő konzisztencia-szintek kiválasztása a rendszer igényei szerint.