konszenzusalapú

A konszenzusalapú megközelítés olyan módszereket és rendszereket jelöl, amelyek célja a résztvevők vagy összetevők közötti konszenzus elérése. Ennek eredményeként a döntések, állapotok vagy eredmények megbízhatóbbak lehetnek, és elősegítik a koordinált működést akkor is, ha részleges hibák vagy ellentmondások állnak fenn.

Elsősorban a megosztott rendszerekben, számítástechnikai környezetekben használják, ahol több csomópontnak kell egyeztetnie az állapotokat. Gyakori példák közé tartoznak a Paxos és a Raft típusú konszenzulgoritmusok, amelyek a biztonságot és a hozzá tartozó liveness-t célozzák. Bizánci hibák esetére pedig különféle PBFT-szerű protokollok alakultak ki. Ezek a megközelítések törekednek arra, hogy a résztvevők közti eltérések ellenére egységes döntés legyen érvényben.

Döntéshozatali és szervezeti környezetben a konszenzusalapú folyamatok a közös álláspont kialakítását szolgálják: nyilvános viták, érdekelt felek bevonása, több körös értékelés és kompromisszumok révén jutnak egyetértésre.

Az adatfeldolgozás és a mesterséges intelligencia területén a konszenzus gyakran több modell vagy szakértői vélemény összehangolását jelenti, például konszenzusos címkézés vagy ensemble eljárások révén. Előnyei közé tartozik a robusztusság és a hibákkal szembeni ellenállás, míg hátrányai közé a hosszabb döntési idő és a potenciális konfliktuskezelés igénye sorolható.