konstellációk

A konstelláció a földi megfigyelő által látható égi mintázatot jelent, és a modern csillagászatban az 88 hivatalosan elismert konstelláció valamelyikét vagy az égboltot lefedő területet értik alatta. A kifejezés a csillagok látszó elrendezését foglalja magába, és gyakran összekapcsolódik mítoszokkal vagy történeti névadásokkal.

Történetileg a különböző kultúrák saját konstelláció-rendszereket alakítottak ki. A görög‑római hagyomány meghatározó volt Európában, de a kínai, indiai, arab és más kultúrák is saját mintázatokat és neveket használtak. A modern tudományban az 88 hivatalos konstellációt az IAU fogadta el, és Delporte 1930‑ban pontosította az égbolt határait, hogy az egész eget lefedjék.

A konstellációknak vannak határaik, amelyeket a földrajzi és ekliptikai koordinátákkal rögzítettek. Ennek köszönhetően az objektumok pontos helyét könnyen megadhatjuk: a megfigyelők minden felől egységesen tudják, melyik területen található objektum. A területükön gazdag a Deep Sky: galaxisok, nyílt és gömbi csillaghalmazok, planetáris ködök és más égi jelenségek.

A konstellációk és az asterizmusok között a lényeges különbség, hogy az asterizmusok nem hivatalos mintázatok; a hivatalos konstellációk pedig a tudományos kommunikáció és adatrögzítés alappilléi. Különböző kultúrák így is más-más égboltot értelmeznek, például kínai vagy inuit hagyományokban léteznek saját rendszerű csillkép-rendszerek.