kompozíciók

A kompozíciók a kompozíció szó többértelmű használata. Általánosan a részek összefésülését és rendezését jelentik, amelyből egységes egészként értelmezhető alkotás vagy anyag származik. Gyakori a fogalom zenében, irodalomban, vizuális művészetekben, fényképezésben és a tudományos szövegekben.

A zenében a kompozíció egy zenemű, amelyet a szerző megfogalmaz. Lehet rövid darab vagy nagyobb formájú mű. A kompozíció felépítése, témái és formája határozza meg a zene érzelmi és strukturális ívét; az alkotás folyamatát a komponálás jelöli.

Irodalmi és narratív kontextusban a kompozíció a szöveg felépítését jelenti: cselekmény, nézőpontok, ritmus és hangvétel összhangja. Prózában a fejezetek felosztása, a nézőpont-váltások és a narratív ív formálja a hatást; a költészetben pedig a vers hullámzása és a képek kapcsolata.

A vizuális művészetekben és a fényképezésben a kompozíció az alakok, színek, tér és fény elrendezését jelenti a képen. Használt elvek: egyensúly, harmónia, kontraszt és a figyelem irányítása. Gyakori technikák: a harmadrészes elrendezés és az irányvonalak használata.

A tudományos vagy ipari szókörnyezetben a kompozíció lehet a keverék összetevőinek összetétele is; gyakrabban azonban az összetétel kifejezéssel találkozik a szaknyelv. Ilyenkor megadják az elemek arányait és tulajdonságait.

Eredete a latin compositio szóban rejlik. A jelentés a területtől függően változik, de közös a rendezés és a konstrukció fogalma. A kompozíciók értékelése mindenkor a médium formális és esztétikai szempontjain alapul.