komplikáció

Komplikáció olyan nem kívánt fejlemény, amely a betegség lefolyását, egy orvosi beavatkozás vagy műtéti eljárás kimenetelét nehezíti, vagy a kezelés eredményét rontja. Komplikációk lehetnek rövid időn belül kialakulók vagy később megjelenők, és befolyásolhatják a gyógyulás menetét, a kórházi tartózkodás hosszát vagy a prognózist.

A szó etimológiája a latin complicatio szóból származik, amely a com- és plicare, azaz „összehajtani, bonyolítani” jelentésből alakult ki. A kifejezés a magyar nyelvben elsősorban orvosi kontextusban használatos, de általános értelemben is előfordulhat olyan helyzetek leírására, ahol egy egyszerű állapotot nehezítő tényező lép fel.

Klinikailag a komplikációk lehetnek koraiak vagy későiek, és etiológia szerint beszélhetünk iatrogen (az orvosi beavatkozás okozta), fertőzéses (fertőzéshez kapcsolódó) vagy más mechanikai/defektuális okokra visszavezethető komplikációkról. Gyakori példák közé tartozik a posztoperatív fertőzés, vérzés, sebzárási problémák, anasztomóziselégtelenség, mélyvénás trombózis és tüdőembólia, légzőszervi infekciók, valamint akut kiégés vagy szepszis.

Diagnózisát a klinikai megfigyelés, célzott vizsgálatok (laboratóriumi eredmények, képalkotó vizsgálatok) és adott esetben osztályozások alkalmazása jellemzi; például sebészeti komplikációk súlyosságának megítélésére a Clavien-Dindo osztályozás használatos. A megelőzés a kockázatok felmérését, fertőzésmegelőzést, megfelelő sebkezelést és proaktív okozati kezelést foglal magában.

A komplikációk jelentős hatással lehetnek a gyógyulási esélyekre, a károsult funkciókra és az egészségügyi terhek alakulására, ezért a korai felismerés és az illetékes kezelés kiemelkedően fontos.