kolostorokban

Kolostorokban egy közösség életét értjük, ahol a tagok fogadalmak formájában elköteleződnek a közösségi élet, a közös ima és a munkavégzés mellett. A kolostorok különböző hagyományokban jelen vannak, legjelentősebbek a nyugati keresztény (például bencés, ciszterci, ferences) és a keleti ortodox vagy buddhista rendek. Céljuk a lelki élet mélyítése és a világtól való elvonatkoztatás felé tett erőfeszítés.

A napot általában a kanonikus órák szerint bontják; az imádság és a csendes áhítat központi szerepet játszik. A fogadalmak közé tartozhat a szegénység, az engedelmesség és a tisztaság vagy más formában a szigorú életmód. A kolostorokban a munka és a tanulás is része a napi rutinoknak: mezőgazdasági tevékenységek, kézműves foglalkozások, könyv- és másolatkészítés, oktatás vagy vendégfogadás.

Az építészet és a terek is összefonódnak a szerzetesi életmóddal: a kápolna vagy templom, a kolostorkert, az udvarokat övező folyosók, a refektórium (közös étkezés helye), a cellák és a könyvtár, valamint az infirmeria. Más hagyományokban a meditációs tér és a templomkomplexum kiemelt szerepet kap.

Historikailag a kolostorok a tudás és kultúra közvetítői voltak: scriptoriumokban másolás, mezőgazdaság, gazdasági tevékenység és oktatás révén hozzájárultak a közösség és a térség fejlődéséhez. Ma sok kolostor aktív közösség, retreat-, látogató- vagy kulturális központként is működik, fenntartva a hagyományokat és alkalmazkodva a modern környezethez.