kollokációk

Kollokációk olyan gyakran együtt előforduló szókapcsolatok a nyelvben, amelyeket a beszélők a véletlennél gyakrabban hallanak vagy olvasnak. Ezek lehetnek lexikai kollokációk, ahol szavak közötti kötődés történik (például erős szél, gyors vonat, mély alvás), illetve grammatikai vagy prepozíciós kollokációk, amelyek a szórend vagy a kötőszók hagyományos együttjárását jelentik (például döntést hoz, függ vmitől).

A kollokációkhoz hozzátartozik, hogy kiválasztott szavak együttműködése szótári vagy nyelvtani preferenciákon alapul, és a szó- vagy szövegrészlet természetes hangzását és értelemszerűségét adja. Gyakran nehezebb lecserélni őket, például erős szél vagy gyors vonat helyett nem ugyanaz a hatás érhető el. Mérőszámai közé tartoznak a kifejezett és észlelt gyakoriságon alapuló statisztikák, mint a mutual information, t-score vagy más kapcsolati mutatók.

Típusai között megkülönböztetjük a teljesen kötött vagy rögzített kifejezéseket és a lazább, szabadabb kombinációkat, ahol bizonyos szavak helyettesíthetők vagy megváltoztathatók anélkül, hogy a hangulat vagy értelem jelentősen megváltozna. A kollokációk és az idiomák közötti határ gyakran folytonos: az idiomák jelentése nem mindig lefordítható a részeik jelentéséből, míg a kollokációk általában megőrzik jelentésüket.

Fontosságuk van a nyelvtanulásban és a fordításban is: a nyelvi ritmus és természetesség növelése érdekében a tanulók gyakran megtanulják a tipikus kollokációkat, a szöveggenerálás és a keresőmotorok vagy fordítóprogramok pedig a korpuszokból származó statisztikák alapján dolgoznak a természetes egymásra utaló összefüggések felismerésén.