kockázatkerülés

Kockázatkerülés a döntéshozatalban azt a preferenciát jelenti, amely a bizonytalan kimenetellel járó lehetőségeket részesíti előnyben a biztos vagy kevésbé kockázatos alternatívák felett. Ezt a jellegzetességet gyakran a hasznosság vagy jólét függvényének görbéje alapján értik: a kockázatkerülő személyek a bizonytalanságot igénybevett nyereségek ellenére a kevésbé változékony kimenet felé hajlanak.

A közgazdaságtanban a kockázatkerülést általában egy konkáv hasznossági függvénnyel írják le: a bizonytalanságot nagyobb kockázatként érző személyek kevésbé értékelik a várható értéket, mint a biztos kimenet. Ennek eredménye a kockázati felár: az egyén hajlandó többet fizetni azért, hogy elkerülje a kockázatot.

Gyakorlati példák közé tartozik a biztosítások kötése, alacsonyabb kockázatú befektetések választása, illetve a nagyobb, bizonytalan döntések kerülése. A vállalati környezetben a kockázatkerülő kultúra visszafoghatja a beruházásokat és az innovációt, mert a vállalatok a kiszámíthatóbb, de gyakran alacsonyabb megtérülésű projektek felé húzódnak.

Okai és változékonysága közé tartoznak a genetikai és személyiségjellemzők, a tapasztalatok, az életkor és a kulturális tényezők. A kockázatérzékelés kontextusfüggő: ugyanaz a döntés más összefüggések között lehet kockázatkerülő vagy kockázatvállaló.

Kritika és összefüggések: a kockázatkerülés nem mindig negatív jelenség; racionalitás kérdése is, amely a vagyoni helyzet, a célok és a veszteség-kerülés kontextusától függ. Az elméleti keretek között például az Arrow–Pratt mérőszámokkal lehet jellemzeni a kockázatkerülés mértékét.