klystronokat

A klystronok olyan speciális vákuumcső alkalmazottai a mikrosugaras frekvenciák tartományában, amelyeket erősítésre, oszcillációra vagy teljesítménygenerálásra használnak. Ezek a készülékek általában nagy teljesítményű, viszonylag keskenyszávú RF források radarban, műholdas kommunikációban, televíziós és egyéb mikrosávos átviteli rendszerekben, valamint a részecskegyorsítók RF meghajtásában találhatók.

Működési elvük alapja a gyorsítási moduláció és a töltéshordozók összetömörödése. Egy elektronnyaláb kilövődik a katódról, és a bemeneti üreg RF jele hatására váltakozó sebességgel halad. A drifttereken a részecskék csoportosan összecsomósodnak (bunching), majd a kimeneti üregben átadják a RF energiát a környezetükben lévő elektromágneses mezőnek. A kimeneti üregben leadott energia növeli a kimeneti jel erősségét, így jön létre az erősítés vagy az oszcilláció.

Típusai közé tartozik a reflex klystron, amelyben a visszaverődő elektronok hozzák létre az oszcillációt, és a többkamrás, többszörös üreges klystronok, amelyekél nagyobb teljesítményt és adott sávszélességet lehet elérni. A klystronok magyarul gyakran a nagy teljesítményű, modulált RF források közé sorolhatók; lényeges jellemzőjük a magas nyereség és a megbízható működés, de méretük és váltóáramú/üvegszikrén feszültségeik miatt összetettek és hűtést igényelnek.

Historikusan a klystronokat a Varian testvérek fejlesztették ki 1930-as években a Stanfordi Egyetemen, és gyorsan elterjedtek a második világháború radartechnikájában. Ma is alapvető RF forrásai maradtak a nagy teljesítményű rendszereknek, bár a technológiát időnként más eszközök, például TWT-k vagy IOT-k egészítik ki.