klímamodelleléshez

Klímamodellezéshez a Föld klímarendszerét leíró numerikus modellek fejlesztése és alkalmazása tartozik. Ezek a modellek a légkört, az óceánt, a földfelszínt és a jégborítást kölcsönhatásban írják le, céljuk a hosszú távú klímaváltozás megértése és előrejelzése.

Fő típusai a globális általános környezeti modellek (GCM-ek), az éghajlati rendszer-modellek (ESM-ek) és a regionális klímaváltozás-modellek (RCM-ek). A modellek intenzív fizikai folyamatokat írnak le primitív egyenletekkel, és különböző felbontásokkal dolgoznak; a földfelszín és a jég kölcsönhatásait is bevonják.

Gyakran használják kényszerhatásokkal terhelt forgatókönyveket, amelyek közé tartozik a szén-dioxid-kibocsátás, aeroszolok, Napfény ingadozás és vulkáni tevékenység. Ezek határozzák meg a várható hőmérséklet-emelkedést, csapadékváltozást és óceáni folyamatokat.

Futtatások általában több forgatókönyvet és ensemble-t tartalmaznak a belső variabilitás mérséklésére; a kimenetek közvetlenül a globális és regionális időbeli bontásban jelennek meg.

Értékelését hindcastokkal és megfigyelésekkel végzik, a CMIP és IPCC keretében összevetve a modelleket és a kimeneteket. A klímamodellezés döntéstámogatást nyújt energia-, víz- és várospolitikában.

Bizonytalanság és korlátok közé tartozik a modellstruktúrák, felbontás és belső variabilitás okozta kockázat. Ennek kezelésére ensemble elemzéseket és több forgatókönyvet használnak.

Nyílt adatok és közösségi fejlesztések jellemzik a területet, például a CMIP és nyílt szoftverek, amelyek elősegítik a transzparenciát és az összehasonlíthatóságot.