kiáramlást

Kiáramlás a rendszer határfelületén keresztül a környezet felé történő anyag- vagy energiaáramlás általános elnevezése. Több tudományágban használják, például a folyadék- és gázelemben, hidrogeológiában, élettanban és gazdaságtudományban. Az ellentéte a beáramlás (inflow).

Fizikai és mérnöki kontextusban kiáramlás akkor keletkezik, amikor hajtóerő (nyomáskülönbség, koncentrációkülönbség vagy hőmérséklet) a rendszeren keresztül kifelé hat, és a közeg ellenállása lehetővé teszi a határátlépést. Mértékegységek lehetnek volumetrikus áramlás (Q, m^3/s) vagy tömegáramlás (m_dot, kg/s); a kontinuitási egyenlet és a Bernoulli-tétel segítenek összekapcsolni a sebességet, nyomást és a keresztmetszetet.

Példák: környezetben a víztestekből vagy talajvízből kiáramló víz befolyásolja a vízhozamot és minőséget; ipari folyamatokban a kiáramló folyadék mennyisége és összetétele a kibocsátásokhoz és az energia-visszanyeréshez kötődik; biológiában kiáramlás lehet ionok vagy metabolitok útján, amely a homeosztázist szolgál; gazdaságban a tőke és pénzeszközök kiáramlása hat a gazdasági egyenlegre.

Mérés és alkalmazás: kiáramlást mérhetünk m^3/s vagy kg/s formában. Az adatok fontosak hidrológiai tervezéshez, környezeti hatáselemzéshez és gazdasági elemzésekhez. A kiáramlás vizsgálata során kiemelten kezeljük a határfeltételeket és a kapcsolódó kockázatokat.