homeosztázist

A homeosztázis a belső környezet viszonylag állandó, dinamikusan változó állapotának fenntartását jelenti az élő szervezetekben. Célja, hogy a test folyadékainak összetétele, a testhőmérséklet, a vér pH-értéke, az elektrolit- és energiaszint olyan szinten maradjon, amely biztosítja a sejtek és szervek megfelelő működését.

A szabályozás három alapelemre épül: érzékelőkre (szenzorokra), amelyek észlelik a változásokat; központi ellenőrző egységre, amely értékeli az információkat és döntéseket hoz; illetve effektorokra (például izmokra, mirigyekre), amelyek végrehajtják a szükséges válaszokat. A legtöbb esetben a negatív visszacsatolás a domináns mechanizmus, amely egy megváltozott állapotot úgy ellensúlyoz, hogy visszaállítja az alapértékeket. Ritkán előfordulhat pozitív visszacsatolás is, amely a változást tovább fokozza, rövid távú célokra használva.

Példák a homeosztázisra: testhőmérséklet szabályozása izommunka és vérellátási válaszok révén; vércukorszint szoros kontrollja inzulin és glükagon útján; víz- és sóháztartás rendezése a vesék működésével; sav-bázis egyensúly fenntartása a légzés és a vesék hozzájárulásával.

A homeosztázis dinamikus állapot, amely folyamatos alkalmazkodást jelent a környezeti és belső változásokhoz. Zavarai különféle betegségekhez vezethetnek, mivel a test igyekszik kompenzálni és visszaállítani az egyensúlyt. Történeti alapítását Claude Bernard és Walter Cannon fejlesztése fűzi a modern élettani tudományokhoz.