kimondásával

Kimondásával a magyar nyelvben az „kimondás” főnév instrumentális esete, amely azt fejezi ki, hogy valamely állítást vagy közlést az adott személy az általunk megnevezett módon, az adott cselekvés eszközével tesz. Egyszerűen fogalmazva: jelentése körülbelül annyi, mint „azzal, hogy kimondja” vagy „kimondva”.

A forma képzése és nyelvtani funkciója értelemszerű: a főnév -ás képzőjéből képzett kimondásból az instrumentalitást a -ával/-ével rag adja meg, így kimondásával kifejezésre jut, hogy a cselekvés eszköze a kimondás. A kifejezés tartalmilag a közlés vagy kifejezés módjára, eszközére utal, nem pedig a cselekvés elvégzésének idejére vagy módjára önmagában.

Használata jellemzően formális, írott szövegkörnyezetekben fordul elő. Gyakran jelenik meg jogi, akadémiai vagy irodalmi szövegekben, ahol fontos kiemelni, hogy a megfogalmazás vagy kimondás volt a bizonyító eszköz vagy a közlés módja. Előfordulhat összekapcsolva konkrét állításokkal vagy megállapításokkal, például megnevezett közlés eszközeként.

Etymológiailag a szó a kimondani igéből képzett kimondás főnév, amelyhez az instrumentális -ával/-ével rag illeszkedik. Kapcsolódó formák: kimondás (főnév), kimondani (ige), kimondva (melléknévi igenév/participium).