kikötés

Kikötés ismeretelméleti és szakkifejezés, amely a kötés szó előtaggal ellátott alakja. A szó etimológiája a kötés (kötés, összeköttetés) szóból ered, az előtag ki- pedig a megszűnésre, elválasztásra utal. A kikötésnek több jelentése és használati területe van, különböző kontextusokban eltérő tartalmat hordozva.

Általános értelemben a kikötés a kötés megszüntetését vagy oldását jelenti. Egyszerű példaként beszélhetünk egy eszköz vagy ruházat záródását vagy rögzítésének felbontását jelentő cselekvésről: a kötelék, hurkolás oldása lehet a kikötés. Írott és beszélt nyelvben gyakran ilyen értelemben fordul elő.

Tengeri szakkifejezésként a kikötés a hajó kikötőhöz kötötti állapotának megszüntetését, az árboc vagy horgonylánc felengedését, illetve a kikötőből való elindulást jelenti. A kikötést követően a hajó a forgalomba állhat; a járatindítás első lépése így a kikötés feloldása lehet.

Jog és szerződésnyelvben a kikötés olyan záradék vagy feltétel, amelyet a szerződés tartalmaz. Ezek lehetnek kikötések, kivételek vagy korlátozások, amelyek a felek kötelezettségeit, feltételeit és a teljesítés részleteit rögzítik. Gyakran találhatók kifejezések olyan szerződésben, ahol a teljesítés vagy jogi hatály csak bizonyos kikötések teljesülése esetén érvényes.

Összefoglalva a kikötés a kötés feloldására utaló általános fogalom, a tengeri gyakorlatban a kikötés a hajó elindulását előkészítő művelet, és jogi nyelven a feltétel- vagy záradékszerű kikötést jelöl.