keménységvizsgálatokkal

A keménységvizsgálat az anyagok felületi ellenállásának mérését jelenti a plasztikus deformációval szemben. A vizsgálat során ismert erővel és indentáló eszközzel nyomást gyakorolnak a felületre, és az indentáció mérete vagy alakja alapján keménységre utaló értéket adnak meg. A mérési eredményeket általában különböző skálákon adják meg, amelyeket adott anyag- és alkalmazási környezet szerint használnak.

A leggyakoribb módszerek közé tartozik a Brinell-, a Rockwell-, a Vickers- és a Knoop-vizsgálat. Mindegyik más indentert és terhelést használ, ezért az eredményeket külön skálán jelzik (például HB, HRB, HRC, HV, HK).

A Brinell-vizsgálatban egy kemény golyót alkalmaznak (általában acél vagy kerámia) és nagy terhelést nyomnak, majd a bemélyedés átmérőjét mérik. Gyors és jól alkalmazható nagy felületek vagy öntöttanyagok esetén, de a mély nyomok miatt nem minden hordozóra vagy vastagságra érvényes.

A Rockwell-vizsgálat kompaktabb, és különböző skálákhoz illesztett kúpi vagy piramiskontú indentert használ, elő- és főnyomási lépésekkel. Az eredményt közvetlenül HR-számban adják meg; például HRC vagy HRB skálák alkalmazása jellemző attól függően, hogy milyen anyagról van szó.

A Vickers- és Knoop-vizsgálat gyémánt piramismandzert alkalmaz. A Vickers HV-skálája a terhelés és a nyomásnyi diagonál alapján számítódik: HV ≈ 1.854 F / d^2, ahol F a terhelés kilogramfban és d a diagonális mérés milliméterben. A Knoop kisebb oldalú, hosszúkás nyomást ad, amelyet gyakran vékony rétegek vagy bevonatok vizsgálatára használnak.

A megbízható keménységvizsgálathoz fontos a felület előkészítése, a mérési körülmények és a skálák közötti megfelelő összehasonlítás. A keménységkijelentések gyakran összefüggnek az anyag szerkezetével és hőkezelési állapotával.

---