keménységmérés

A keménységmérés olyan mérési folyamat, amely a anyagok vezetőképességét vagy ellenállását a külső deformációval szemben mutatja meg. A keménységet általában úgy határozzák meg, hogy egy adott geometriájú és anyagú indenterrel behatolnak a mintába, majd a keletkező behorpadás méretét vagy mélységét mérik és a terheléshez viszonyítva értéket adnak meg. A mérés célja a folytonos vagy felületi rétegek mechanikai viselkedésének összehasonlítása, a gyártási folyamatok ellenőrzése és az anyagválasztás támogatása.

A makrohardness mérésére leggyakoribb módszerek közé tartozik a Brinell-, a Vickers- és a Rockwell-teszt. Brinell-mérés során golyónyomás alkalmazásával a felületen keletkező kör mérete alapján számítják a keménységet. A Vickers-teszt diamond- piramisponttal mér, és a bevágás méretéből számított HV érték adja a keménységet. A Rockwell-teszt több skálát használ (például HRB, HRC), ahol a beépített melléknyomás után a behatolás mélysége alapján kerül meghatározásra a keménység.

A mikrohardness és nanohardness vizsgálatok kisebb mintáknál, vékony rétegeknél vagy durva felületű mintáknál alkalmazhatók, például HV mikrohardness és Knoop-típusú mérés. Polimerek és polimer-kompozitok esetében gyakran Shore-hardness skálákat használják.

A keménységmérés szabványosított eljárás, és ISO-, ASTM- és egyéb szervezetek által kiadott sztenderdek szerint történik. Az eredményeket befolyásolja a felület minősége, a minta vastagsága és a mérési bizonytalanság.