keményhéjú

A keményhéjú kifejezés olyan élőlényekre utal, amelyek külső, kemény védőburkolattal rendelkeznek, vagy külső exoszkeletont viselnek. A szó etimológiája: kemény (hard) és héjú (shell-bearing). Ez nem hivatalos taxonómiai csoport, hanem leíró kategória, amelyet a biológiában, paleontológiában és oktatásban használnak a puha testű élőlényekkel szemben előforduló „héjjal védett” fajok megkülönböztetésére.

A keményhéjú állatok legfontosabb csoportjai közé tartoznak a puhatestűek közül azok, amelyek külső kagylóval rendelkeznek, például a kettőshéjú puhatestűek (bivalviák) és az egyréjű puhatestűek (gastropodák). Emellett számos rák és másCrustacea is rendelkezik kemény exoskeletonnel, amely védelmet nyújt és lehetővé teszi izomkapcsolatok kiépítését.

A héjak anyaga rendszerint kalcium-karbonát, az aragonit vagy calcit formájában, amelyet az élőlények organikus mátrixszal is kiegészítenek. A héjak növekedésüket a széleken történő kiépítéssel érik el, és gyakran gyűrűk, szín- és mintázat jellemzik őket, melyek az egyes fajokra jellemzők lehetnek.

Élettani és ökológiai szerepük széles körű: a védelem biztosítása mellett táplálék- és élőhely-szengélyként is funkcionálnak, illetve szoros kölcsönhatásban vannak környezetükkel. Az emberek közül évszázadok óta használják élelemforrásként (például kagylók, csigák, osztriga) és díszítésre szolgáló héjuk miatt, de több faját veszélyeztetik a túlhalászás, élőhely-vesztés és az óceánok savasodása.

Látható tehát, hogy a keményhéjú fogalom egy sokféle élőlényt magába foglaló leíró kategória, amely a külső védőhéjjal rendelkező fajokra utal.