kameraállást

Kameraállás vagy kameraállás a felvétel során a kamera helyzetét és orientációját jelenti a tárgyhoz viszonyítva. Magában foglalja a kamera magasságát, ferde vagy egyenes szögét, dőlését és távolságát a témától, valamint a támogató eszközök használatát (állvány, caroselli, jib, dollár stb.). A kameraállás legyen fix vagy mozgó, attól függően, hogy a felvétel hogyan adja át a történet szándékát.

Az állás elemei közé tartozik a magasság (szemmagasságú, magasabb vagy alacsony nézetpont), a látószög és a dőlés (berúgó vagy dűléses, úgynevezett dutch szög). A távolság meghatározza a képen látható szereplők és tárgyak méretét és kölcsönhatását (közelkép, középtávolságú felvétel, távolsági felvétel). Ezek kombinációi adnak különböző vizuális hatásokat: a szemmagasság általában realizmust sugall, a magas szög könnyen kiszolgáltatottságot, az alacsony szög erőt vagy hatalmat érzékeltet, a dutch szög feszültséget kelt.

A kameraállás filtrálja a történetmondást és a nézőpontot. Szerepe van a karakterek közötti erőviszonyok jelezésében, a hangulat megteremtésében és a jelenet kontinuitásának fenntartásában. A rendezői döntések során figyelembe veszik a 180 fokos szabályt és a konzisztens nézőpontot, hogy a néző számára érthető legyen a térbeli viszony.

Gyakorlati szempontból a kameraállást storyboardokban és rövidtervben tervezik meg előre, figyelembe véve a fényforrásokat, a lenszöget és a vágások logikáját. A különböző állások különféle érzelmi reakciókat és narratív hatásokat váltanak ki, ezért gyakran kombinálják a statikus és mozgó állásokat a kívánt hatás eléréséhez.