kalcifikációt

Kalcifikáció, vagy kalciumlerakódás, olyan kémiai folyamat, amelynek során kalcium- és foszát-sók lerakódnak a szövetekbe vagy szervekbe. A jelenség lehet fiziológiás, illetve patológiás. Fiziológiás kalcifikáció a szervezet normális mineralizációs folyamataihoz, például a csont- és fogképződéshez kapcsolódik; patológiás esetekben kalcium-sók jelennek meg ott, ahol erre nincs szükség.

Patológiás kalcifikáció két fő formája van: dystrophikus és metastatikus. Dystrophikus kalcifikáció normál kalciumszint mellett fordul elő károsodott vagy necrotikus szövetekben, például korábbi infarctusok, gyulladásos vagy ischaemiás elváltozások helyén, ínszalagokban vagy billentyűk degenerációjában. Metasztatikus kalcifikáció akkor alakul ki, amikor a vér Ca- és foszfát-szintje hyperkalciémiát vagy diszmetabolizmust okoz, és ez egészséges szövetekben is kalcium-sólerakódást eredményez. Gyakori okai közé tartozik a hyperparathyreosis, bizonyos vesebetegségek és tumorellenes kezelés következtében kialakuló hypercalcemia.

Előfordulási helyek széles skálája függ az etiológiától: szívbillentyűk, érfalak, lágyszövetek, ínok, vizeletkiválasztó szervek, a tüdő és a gyomor nyálkahártyája lehet érintett. Diagnózist általában képalkotó vizsgálatokkal (röntgen, CT, ultrahang) és laboratóriumi értékekkel (kalcium, foszfor, parathormon, D-vitamin, alkalikus foszfatáz) állapítják meg.

Kezelésének célja az alapbetegség kezelése és a tünetek enyhítése. Lokalizált kalcifikációk esetén szükség lehet sebészeti eltávolításra vagy mérséklésre; metabolikus esetben a Ca–Foszát-anyagcsere normalizálása, diéta és gyógyszeres kezelés (például biszfoszfonátok vagy egyéb hiperkalcémiát csökkentő terápiák) játszanak szerepet.