kötszó

Kötszó a magyar nyelvben olyan kötésre vagy sebkötésre utaló kifejezés, amelyet sebek vagy sérülések fedésére, védelemre és támogatásra alkalmaznak. A modern orvosi terminológiában a kötszer kifejezés a gyakoribb, a kötszó pedig gyakran előfordulhat régebbi írásokban vagy köznyelvi beszédben, és utalhat egyetlen kötésre vagy kötőanyagra is.

Anyagok és formák: A kötszerek lehetnek sterilek vagy sterilizálatlanok; gyakori elemei közé tartoznak a gézbetétek, vatták, pólyák, kötöző szalagok, rugalmas kötések és tubuláris kötőanyagok. Formáik közé tartoznak például géz-kötések, tömő- vagy töltőkötések, rugalmas kompressziós kötések és tubuláris kötések a kéz-, láb vagy ujjak köré történő rögzítésre. A kötszerek célja a seb védelme, az exsudát felitatása és fertőzés elleni védelem, valamint adott esetben a nyomás vagy a tartás biztosítása.

Használat és alkalmazás: A kötés célja a seb fedése, a fertőzés megelőzése, az exsudát felitatása és szükség szerint a nyomás alkalmazása vagy a sérült rész immobilizálása. Az alkalmazásnál fontos a tiszta kéz és lehetőség szerint a steril anyagok használata. A kötést elegendő ideig kell változtatni, különösen koszos vagy átázott állapotban. Túl szoros kötés gyengeség, zsibbadás vagy elszíneződés tüneteit okozhatja a keringésben, ezért időnként ellenőrizni kell a végtag keringését.

Történelem és standardizáció: A kötéseket már az ókori időkben is használták a sebek fedésére és védelmére. A steril sebellátás és a standardizált kötésanyagok fejlődése a 19. és 20. században zajlott, amikor a fertőtlenítés és a korszerű anyagok megjelenése révén a kötszerek megbízhatósága nőtt.