kódokra

A kódok olyan szabályok és eljárások összessége, amelyek egy üzenetet vagy adatot egy másik, feldolgozható formába alakítanak át. A kódolás célja lehet az adatok hatékonyabb továbbítása, tömörítése vagy védelme a jogosulatlan hozzáférés ellen. A dekódolás a visszaalakítás folyamata: a szabályokat felismeri és alkalmazza, így az eredeti információ visszanyerhető marad. A kódok lehetnek nyelvi, számítógépes vagy jelátviteli kontextusban használtak, és gyakran többféle célt kombinálnak.

Az alkalmazási területek szerint a kódokat különböző csoportokba soroljuk. Tömörítési kódokkal a jel összetettségét csökkentik, például Huffman-kód. Jelátviteli és tárolási kódokkal a karakterek és adatelemek feldolgozása könnyíthető meg, például ASCII vagy Base64. Hibajavító kódok redundanciát adnak a jelbe, hogy hibák esetén visszafejthetők legyenek az eredmények, például Reed–Solomon, Hamming vagy LDPC-kódok. Kriptográfiai kódok a tartalom védelmét szolgálják, gyakran titkosítás vagy kódváltás formájában. Fontos megkülönböztetni a kódolást és a titkosítást: a kódolás általában visszafejthető a szabályok segítségével, míg a védelemhez tartósabb titkosítási eljárások is társulhatnak.

Használati példák közé tartozik a digitális kommunikáció, az adattárolás és a hibajavító rendszerek beépítése a hálózatokba. A kódelmélet és a kódrendszerek fejlődése alapvető volt a 20. században és a mai digitalizált világban, ahol szabványok és gyakorlatok széleskörűen alkalmazzák.