jogviszonyként

Jogviszonyként olyan jogi kapcsolatok értelmezése a jogban, amelyeket jogszabályok hoznak létre, és amelyekben a jogalanyok jogokat és kötelezettségeket gyakorolnak. A kifejezés arra utal, hogy a kapcsolatok a jog által elismert szabályozott viszonyként léteznek, nem pusztán tények vagy események összességeként.

A jogviszony létrejön olyan tények vagy események hatására, amelyeket a jogi szabályok meghatároznak, például szerződéskötés vagy jogszabályi hatály. A jogviszony alapvető elemei az alanyok (természetes személyek vagy jogi személyek), a tárgy (a jogok és kötelezettségek köre), és az időtartam. A kapcsolatrendszer lényege, hogy a felek jogai és kötelezettségei a jogszabályok által meghatározott módon érvényesíthetők és rendezhetők.

Főbb típusai a polgári jog területén belül érhetők tetten: szerződéses jogviszonyok (például adásvétel, kölcsön), munkaviszony (munkavégzés és a kapcsolódó jogok/kötelezettségek), családi jogviszonyok (házasság, rokoni kapcsolatok, gyerekek jogai és kötelességei), öröklési jogviszonyok, valamint egyes tulajdonosi vagy használati viszonyok. Ezek a kapcsolatok általában jogi tényekből és jogszabályokból fakadóan jönnek létre és módosulnak.

Megszűnhet a jogviszony teljesítéssel, lejárattal, közös megegyezéssel vagy jogszabályi okokkal. A jogviszonyok megszüntetése jogi értelemben lehetőséget teremt a felek új kapcsolatok kialakítására, és a jogszabályok alapján jogorvoslattal zárulhat, ha a kötelezettségek nem teljesülnek.