izotóparányai

Az izotóparányok azok a gyakoriságok, amelyekkel egy adott elem különböző izotópjai előfordulnak a természetben vagy egy bizonyos mintában. Az izotópok azonos kémiai elemek atomjai, amelyeknek eltérő a neutronszáma, ezáltal eltérő a tömegszámuk. Például a szénnek két fő stabil izotópja van: a szén-12 (hat proton, hat neutron) és a szén-13 (hat proton, hét neutron).

A természetes izotóparányok általában viszonylag állandóak, de finom eltérések tapasztalhatók különböző geológiai időszakokban, helyszíneken vagy akár különböző anyagokban. Ezek az eltérések fontos információkat hordoznak, például az anyag eredetéről, a környezeti folyamatokról vagy a geokémiai ciklusokról.

Az izotóparányok mérésére többféle analitikai módszer létezik, leggyakrabban tömegspektrometriát használnak. Az izotóparányok ismerete alapvető a geokronológiában (kormeghatározás), a paleoklimatológiában (őskörnyezetek vizsgálata), az asztrofizikában (csillagok és bolygók keletkezésének megértése), valamint az élelmiszer- és környezettudományban.

Például a víz izotóparányai, mint az oxigén-18 és oxigén-16 aránya, felhasználhatók a csapadék eredetének és a globális vízkörforgásnak a tanulmányozására. Hasonlóképpen a szén izotóparányok segítségével meg lehet különböztetni növényi eredetű élelmiszereket vagy követni lehet a szénciklust. Az izotóparányok precíz mérése és értelmezése kulcsfontosságú számos tudományterületen.