izolálásban

Az izolálásban olyan állapot vagy folyamat értendő, amely során valami vagy valaki elkülönül a környezetétől, vagy kölcsönhatásai mérséklődnek. E folyamat célja lehet a kölcsönhatások meggátolása, a szennyeződések kizárása, vagy információ- és energiaátvitel megakadályozása.

A tudományos és műszaki kontextusokban az izolálás olyan eljárás vagy állapot, amely megakadályozza két rész közötti energia-, anyag- vagy információáramlást. Például elektromos izoláció (galván izoláció vagy optikai izoláció) vagy optoelektronikus izoláció; hő- és hangszigetelés; kémiai vagy biológiai izoláció.

Az egészségügyben izolálás alatt olyan intézkedéseket értenek, amelyek védenek másokat a fertőzésveszélyt jelentő kórfolyamatoktól. Ide tartoznak a fertőzött vagy potenciálisan fertőző személyek elkülönítése, izolációs szobák használata, védőfelszerelés és a területek elkülönítése.

Szociál- és politikatudományi értelemben az izolálás utalhat annak állapotára is, amikor egy személy vagy közösség társadalmi kapcsolatai sérülnek, vagy amikor egy ország vagy térség politikailag vagy gazdaságilag kevésbé kapcsolódik a nemzetközi közösséghez.

Az informatikában és adatelemzésben beszélhetünk logikai izolációról vagy légmentesen szeparált rendszerek (air-gapped rendszerek) fenntartásáról, amelyek megakadályozzák a külső hálózattal vagy más rendszerekkel való közvetlen kommunikációt.

Az izolálás azonban gyakran összetett etikai és technikai kérdéseket vet fel: a védelmi szempontok és a társadalmi kapcsolatok közötti egyensúly, valamint a megvalósítás követelményei, szabványai és költségei.