izgalomkeresés

Izgalomkeresés, más néven sensation seeking, a személyiség egy tendenciája, amely azt jelenti, hogy egy személy erőteljesen törekszik az izgalmat, a novelitást és az intenzív élményeket, és hajlandó kockázatokat vállalni ennek eléréséért. Ennek a viselkedésnek a célja gyakran az élmény intenzitásának megtelepedése, a monotonitás elkerülése és az érzelmi állapot megváltoztatása.

A fogalom Marvin Zuckerman pszichológus által kidolgozott sensation seeking elmélet eredeztetése. A mérésére különféle kérdőíveket használnak, leggyakrabban Zuckerman Sensation Seeking Scale-t (SSS) és rövidített változatait. A leggyakoribb alkontok közé tartozik a Thrill and Adventure Seeking (kockázatvállaló sportok és fizikai izgalom iránti vágy), az Experience Seeking (új élmények iránti nyitottság), a Disinhibition (társasokban észlelt gátlástalanság), valamint a Boredom Susceptibility (unalom iránti fogékonyság).

Kapcsolatai: az izgalomkeresés összefügghet az extraverszióval és az elaborált nyitottsággal az élményekre. Fejlődési mintázatként a serdülőkor és a fiatal felnőttkor során gyakran magasabb, az idősebb korokban pedig általában csökkenhet. Nemek között növekedő különbség lehet a férfiaknál bizonyos al-skálákban, de ez nem egyértelmű vagy konzisztens minden kultúrában.

Kimenetei és következményei: a magas izgalomkeresés kreatív problémamegoldást és aktív életmódot is támogathat; ugyanakkor összefüggésben áll negatív kockázati magatartásokkal, például veszélyes vezetés, alkoholfogyasztás vagy szerhasználat. A viselkedéskörnyezet és a önszabályozás is jelentősen befolyásolja, hogy a temperamentum hogyan jelenik meg, és mennyire adaptív vagy káros.

Kritika és megfontolások: a mérőeszközök megbízhatósága és kultúrától függő érvényessége időnként vita tárgya. A konstrukció stabilitása különböző kontextusokban és populációkban változó lehet.

Látnivalók: sensation seeking, kockázatvállalás, novumkeresés.