istenítés

Istenítés a teológia egyik fogalma, amely a hívők részvételét vagy egységét írja le az isteni élettel. A szó az Isten szóhoz kapcsolódó képzőből származik, és a kegyelem révén történő részvétel, illetve a hívő részéről az isteni életbe való hasonlóság felébresztésének folyamatát jelöli.

Az ökumenikus kereszténységben az isteni élethez való részesedést legteljesebben az ortodox teológia theosis vagy deifikáció fogalma írja le. A hangsúly az, hogy a hívő kegyelem által része Isten életének, és részese lesz Isten közösségének, nem pedig hogy lényegében istenivé válik.

A nyugati katolikus teológia is beszél a részesedésről Isten életében és a divinizáció koncepcióiról; azonban a kategória gyakorlati megközelítése különbözhet a keleti hagyománytól. A protestáns hagyományokban a megszentelődés Isten Lelkének munkája, és a kifejezés kevésbé használatos.

Más kontextusokban, például a mitológiában vagy a császárkultuszban, az istenítés az egyén istenné válását jelenti; ezt az apoteózis kifejezéssel is jelölik.